Az Industria ékes példája annak, hogy néhány ember hogyan tud összedobni egy valamire való játékot, ami ráadásul sokak által kedvelt témát feszeget. A hidegháborús Berlinben járunk, ahol éppen csak leomlott a berlini fal. Mi egy Nora nevű kutató nőt alakítunk, aki munkatársával Walter-ral a párhuzamos univerzumokat és a mesterséges intelligenciát kutatják a titkos Atlas laborban. Persze, hogy a MI elszabadul pont egy párhuzamos univerzumba és Walter is átlép ebbe a világba. Nora-val a nyomába eredünk, hogy kiderítsük mi történt vele és az egész projecttel.
Az alternatív világ amibe érkezünk, kicsit mintha a Half-Life 2 éráját idézné, megkeverve egy kis steampunk beütéssel. A házakat már benőtték a mesterséges intelligencia gépei, amik vastagon kígyózó kábelekből és apró lámpák tarkította hatalmas gömbökből állnak. Egy ember híján már csak robotok lézengenek az utcákon és a házakban. Az egy szál ember pedig, akivel csak rádiónkon beszélünk, fog segíteni az előre jutásban. Az Industria néhol sétaszimulátor jellegű, de lesznek apróbb logikai és keresgélős feladatok is. Nem marad ki az akció sem és a robotok sokszor pont a legjobb pillanatban hozzánk ránk a frászt, amikor előugranak egy sötét szobából. Már az Industria könnyű módja sem annyira könnyű, de nem lehetetlen.
Végül is nincs sok lőszer, holott többféle fegyver lehet nálunk a pisztolytól a gépfegyveren és sörétes puskán át a mesterlövész puskáig. Ami pedig a lőszernél is nagyobb probléma, az az élet töltő üvegcsék lesznek. A játék elején elég kevés áll a rendelkezésünkre és mindent jól át kell kutatnunk értük. Arra meg aztán nem árt ügyelni, hogy ne 5% élettel mentsük el a játékot. Az Industria nem az év játéka, lehetnek hibái és nem feltétlenül fog mindenkinek tetszeni a kis csapat munkája. Viszont engem 3-4 órára sikerült úgy lekössön, ahogy az AAA játékok már nem tudnak. A történet végén meg egy elég komoly csattanó fogad bennünket, amiért megéri végig bóklászni a játékot.
