Sétaszimulátor. Ennek a műfajú játéknak a hallatán valami iszonyat unalmas játék juthat eszünkbe. A Paradise Lost is egy ilyen alkotás, aminek ráadásul egész jó története is van. A játék egy alternatív poszt-apokaliptikus világban játszódik, melyben a németek megnyerték a II. Világháborút és atombombával sújtották Európát. A Paradise Lost helyszíne Lengyelország, ahol egy árván maradt kisfiút, Szymon-t irányíthatjuk. Szymon a hideg téli tájon barangol, amikor egy bunkert talál és megpróbál menedéket lelni benne. A sötét folyosókon mindjárt megtaláljuk a főkapcsolót, ami beindítja a rendszert. Ekkor tárul elénk egy hatalmas szikla üreg, amibe a németek egy kisebb városnyi bunkert építettek.
Ennek külön vasútállomása is van és teljesen úgy néz ki minden, mintha a felszínen járnánk. A fényt természetesen lámpákkal oldották meg, így a strandon is csak a reflektorok fényében lehet napozni. Viszont sehol egy árva lélek, teljesen egyedül vagyunk a nyomasztó légkörű bunkerben. Sokszor csak a padló nyekergését hallgatjuk és pattanásig feszülnek az idegeink, hogy mindjárt elénk ugrik valami. Hamar megszűnik az egyedüllétünk és egy női hang fogad minket, akit Ewa-nak hívnak. Ő a rendszert üzemelő mesterséges intelligencia, egy igazi élő ember a számítógépre kötve. Elhatározzuk, hogy megkeressük Ewa-t és itt veszi kezdetét az utunk.
A Paradise Lost nagyjából teljesen lineáris, így nagyon eltévedni nem lehet. Útközben néha tárgyakat és kapcsolókat kell keressünk, valamint papírokat olvashatunk és magnó felvételeket hallgathatunk. Nem lő ránk senki, így lesz időnk szétnézni a hihetetlenül részletesen felépített bunkerben. A szobákban sokszor annyi tárgy található, hogy kicsit már zavaró. A Paradise Lost végén pedig összesen négy választási lehetőséget is kapunk, amik közül egyik sem valami vidám. A Paradise Lost vegyes érzelmeket váltott ki a játékosokból, de csak azt kapjuk, ami valójában: egy történet alapú sétaszimulátor. Nekem nagyon tetszett a hangulata és lehetne több ilyen játék.
